Hírek
E-tanterem
E-napló
NetFTPKedd, 2025. június 3.
MIB - FacebookMIB - QR kód
Cikkek
Óbecse története
Az egyik legszebb vajdasági város, Óbecse története jóval előbb kezdődött, mint ahogy írásos emlékek maradhattak volna fenn róla. A mai város területén már a neolit kori ősemberek nyomai is megtalálhatók. A terület igen vonzónak mutatkozott, ezért hosszabb-rövidebb időre megtelepedtek itt és rányomták bélyegüket a különféle kelta törzsek, a szarmaták, az avarok, a szlávok, a magyarok.
A város első írásos említése 1091-ből származik, amikor a magyarok a kunok elleni háborúban Óbecsénél keltek át a Tiszán.
A következő évszázadokban számos földbirtokos tulajdonában állt, megemlíthetők közülük a Losonczi testvérek, Stefan Lazarević és Đurađ Branković despoták, a Hunyadi család... Azután a 16. század közepén török uralom alá került.
Az osztrák-török háborút, a Csernojevics Arzén pátriárka vezette nagy szerb népvándorlást és az 1699. évi karlócai békét követően ez a terület a győztes Ausztriának jutott. Az új állam e területen 1701-ben megalakította a tisza-marosi hátárőrvidéket, és 300 fős legénységgel (100 lovassal és 200 gyalogossal) Óbecsét tette meg székhelyének.
Miután a törököket Bánátból is kiűzték, megszűnt a tisza-marosi határőrvidék, az Udvar pedig az emiatt háborgó határőrök lecsillapítása érdekében 1751-ben óbecsei székhellyel tizennégy Tisza menti településből létrehozta a tiszai koronakörzetet. Ezek a 18. századi események Óbecsét a Tisza mente középső területének politikai és kulturális központjává változtatták, s ez megkövetelte a lakosság bizonyos iskolázottságát is – ezért 1703-ban megalakult a szerb, majd 1756-ban a magyar elemi iskola.
A 19. század elején, pontosabban 1803-ban a kisipar és a kereskedelem erőteljes fejlődésének a hatására létrejött a latin iskola, azaz a gimnáziumi előkészítő, a kisiparosok és a kereskedők pedig a céhek 1872-ben bekövetkező megszüntetéséig a céheken belül részesültek szakoktatásban.
A körzet 1848-ig állt fenn, akkor megszüntették, majd az 1848/49-es forradalmat követő új adminisztratív felosztásban járások alakultak, Óbecse pedig járási székhely lett.
A 19. század közepének viharos eseményeit és a háborúskodások lecsillapodását követően újra megindult a gazdasági fejlődés, így 1850 után Óbecse lett a harmadik legfontosabb város Bácskában. Az ipari iskola megalapításának éve (1886) előtt számos intézmény és gazdasági alany működött a városban, és a közművek is ki voltak építve. Csak a legfontosabbakat említjük. A községben 1863-tól volt községi orvos és állatorvos, 1872-től második orvos is.
1867-től utcákat is megvilágították 10 lámpással. 1873-ban létrejött a város szépítésével és építésével megbízott bizottság, s a következő évtől kezdve már senki sem építkezhetett a községi földmérő jóváhagyása nélkül, 1877-ben felépült a gőzhajókikötő. 1880-tól kötelezővé vált a házszámozás; 1884-ben befejeződött a városháza építése, és ugyanabban az évben megkezdődött az óbecse-szabadkai vasútvonal építése (1889-ben fejeződött be); 1885-ben a városnak mintegy 16.000 lakosa, három gőzmalma, 10 vízimalma és 8 szélmalma, valamint két pénzintézete volt. Az ipari iskola megnyitásának évében selyemlepkegubó-felvásárló állomás is létesült Óbecsén.
Iskolánk története
Az óbecsei Műszaki Iskola a XIX. században jött létre, 1886. május 17-én, amikor az Oktatási és Vallásügyi Minisztérium jóváhagyta működését. Létrehozásának elején az iskola az Óbecsei Ipari Iskola nevet viselte. Az első tanítók Kovács Ferenc és Fárbás József lettek, az első igazgatónak Dörner Mártont nevezték ki.
Az iskolában 164 tanuló járt 33 szakmára. Legtöbben szabónak tanultak, majd cipésznek, de itt képezték ki a fazekasokat, a szappankészítőket, a szitásokat, a papucskészítőket, a bognárokat, a fésűsöket is.
1909-ben az iskola megváltoztatta a nevét, és ettől kezdve Községi Alsófokú Ipari Iskolának nevezték. Az igazgató Ugrai György volt. A tantestületben is új nevek tűntek fel: Pecze György, Julka Milovanov, Felder István és Lackovics Antun. Közvetlenül az első világháború után az iskola neve Ipari és Kereskedelmi Iskola volt.
A női ipari iskola 1925-ben alakult meg. Huszonhét tanulólány iratkozott be, akik tizenkét évesnél idősebbek voltak. Olga Đorđević és Kristina Kodić tanítónők oktatták őket.
A következő évben, 1926-ban módosult az iskola neve, Általános Ipari és Kereskedelmi iskola lett.
1933-ban az ilyen jellegű iskolák neve megváltozott, és ezentúl községi továbbképző szakiskoláknak nevezték őket.
Az iskola a második világháború befejezését követően Ipari és Kisipari Tanulók Szakiskolája néven működik.
1953-ban megkapta a mai iskolaépületet. A társadalmi változásokkal összhangban többször is változott a tanterv és az iskola elnevezése is.
1958-ban a Momčilo Šaranović nevet vette fel, 1967-től Momčilo Šaranović Iskola a neve. 1977-ben Momčilo Šaranović Középfokú Fémipari Szakirányú Oktatási Központ lett.
Az iskola teljes, 1996-ig változatlan neve Momčilo Šaranović Gépészeti Iskola. Ebben az évben lett Műszaki Iskola, és azóta is ez a neve.
Iskolánkról
Az Óbecsei Műszaki Iskola az 1861-ben épült szerb pravoszláv népiskola épületében helyezkedik el az Uroš Predić utca elején, pontosan Óbecse szívében. Egyik oldalról a Szent György nevét viselő pravoszláv templom, a Közgazdasági Középiskola és a katolikus templom, másik oldalról a Gimnázium veszi körül, előtte pedig megcsodálhatjuk az Eufemije Jović bárónő tiszteletére épített Városháza csodálatos épületét.
Ilyen környezetben az ódon iskola méltóságteljesen kitűnik szépségével és magára vonzza a járókelők tekintetét.
Az iskola követi Becse község és a környező községek ipari szükségleteit. A Műszaki Iskolában ma gépipari, villamossági és személyi szolgáltatások szakra jelentkezhetnek a tanulók III. és IV. fokozaton.
E három szakterületen kívül az iskola regisztrálva van a mezőgazdasági szakterületre is, mégpedig az élelmiszer feldolgozásra. A tanítás szerb és magyar nyelven folyik.
Az iskola szerződést kötött több vállalattal és kisipari műhellyel is,ahova a tanulók gyakorlati oktatásra járnak.
A rendelkezésünkre álló tantermekben két váltásban zajlik a munka, a három- és a négyéves szakokon.
Iskolánknak van könyvtára, mintegy 3616 könyvvel.
A számítógépekkel felszerelt négy szakteremben tanulnak a számítógépes szerkesztő gépésztechnikusok, a számítógépek elektrotechnikusai, a hűtő- és fűtőberendezések elektrotechnikusai valamint az informatika órák is itt zajlanak a három- és négyéves tagozatokon.
Az elektrotechnikai szaktermet a III. és IV. fokozaton tanuló elektrotechnikusok használják.
A tanulók a fodrászszalonba és az iskolaműhelybe járnak gyakorlati oktatásra.
Az iskolaudvarban futballpálya, kézilabda- és kosárlabdapálya található, valamint súlydobásra és távolugrásra kialakított terep.
